Tegnap este tanítás után úgy alakult, hogy letévedtem egy Omen koncert utolsó néhány dalára. Olyan szinten kapott el a nosztalgiavonat, hogy ilyen nagyon rég volt már. Kb újra 16 évesnek éreztem magam, aki a törzshelyén, a Toxic Music Clubban nyomja a bulit.
Nem mentem előre a színpadhoz, mert arra annyira nem vágyom már. Ennek ellenére jó volt énekelni a dalokat, amiket tinikoromban is nyomtam. És még mindig emlékszem rájuk!
Aztán, hogy tuti teljes legyen a kép a nosztalgiavonathoz, levittek karaoke buliba a barátaim, ahol ezer éve nem látott barátokkal és ismerősökkel volt tele a terem. Annyira jó volt újra látni a régi arcokat! Elénekeltem néhány rég nem énekelt dalt és most úgy érzem, teljesen feltöltött ez az este.
Abban maradtunk mindenkivel, hogy többször találkozunk majd és ha járok még Pécsen, akkor összejövünk néha karaokezni. Bevallom, jól esett a lelkemnek, mert tényleg hosszú-hosszú évek teltek el kontakt nélkül.
Lehet, hogy annyira elindult a nosztalgiavonat, hogy elindul újra egy kis szerveződés, későbbi koncert is lehet akár és persze néha-néha egy kis móka.
Nálad szokott ilyen lenni, hogy elkap a nosztalgia és elmerülsz benne, just for fun?