na most ez egy érdekes téma. egyik percben a legnagyobb átoknak érzem az ADHD-mat, a másikban meg áldásnak. az utóbbi hetekben újra éledezik a régi, motivált és energikus bensőm, így fokozottan érzem a tüneteket magamon. na de miben nyilvánul meg a dolog?
hiperfókusz
Ez a világ legkirályabb dolga. Meg a legfárasztóbb is. Szóval van az a szitu, hogy valami beránt és teljesen belefeledkezel. Na ezt az ADHD-s olyan mértékekig tudja tolni, hogy se nem éhes, se nem szomjas, nem kell wc-re menni sem… csak a dolog van, amit csinálsz. Akár 5-6 órán keresztül is. Ez nekem például az alkotásban irgalmatlan nagy segítség, na de az emberi kapcsolatokban annál kevésbé.
Ilyenkor ugyanis hozzám szólhatsz, gyakorlatilag meg sem hallom. Lehet, hogy valami reflex reakciót adok, esetleg még válaszolok is, de nem fogok emlékezni egyáltalán arra, amit beszéltünk. Talán a jobbik eset, ha nem is reagálok, hogy ne legyenek olyan ígéreteim amikre nem is emlékszem. Ez olyan, mint mikor félálomban beszél veled valaki. pont ugyanannyira nem emlékszem én sem.
figyelemzavar
Maga az alap probléma az, hogy a legkisebb pisszenés is ki tud billenteni – kivéve ha hiperfókusz van. Tehát beszélgetek veled és még érdekel is amit mondasz, de ér egy új inger és abban a pillanatban zoneout van rólad és zone in az új dologra. És nem is hallok. Ez a true ADHD tünet, ami látszik is rendesen. Rohadtul kellemetlen (tud lenni), pláne társaságban, mikor nem csak ketten vagyunk. Próbál az ember mindent megtenni, hogy figyeljen… de hát ez van. Valami leesik, bejön egy új ember, mögötted beszélnek hangosabban, zörög egy zacskó, bármi elterelhet… borzasztó. Ez a része tényleg nagyon borzalmas.
hiperaktivitás
Na ez érdekes kérdés. Gyerekkoromban brutál mértékeket öltött, még tiniként is. Aztán elkezdtem nyugodtabb lenni. Viszont mivel mostanában újra egyre motiváltabb vagyok, megint erősen érzem az energiatúltengést. Na és emiatt azt gondolom, hogy inkább a traumáim és a zárkózottságom volt az, amire azt hittem, hogy kezdek „javulni”. Ad 1, nincs mit javulni, normális vagyok. Ez meló volt, mire sikerült elfogadni. Ad 2, még mindig jobb, ha pörgök és cserébe kevesebb ember van a baráti körömben, mintha egy befordulós és sarokban ülős figura leszek. Szóval most azt érzem, hogy jó irányba megyek. nem változtatnék semmin.
te mit gondolsz erről? van bármi hasonló problémád? dobj egy kommentet, ha van kedved dumálni erről.